Hangok és furcsaságok

Heló, kedves idetévedt. Örülök hogy újra nyomon követed Rosalie életét a Roxfortban.  Esemény dús, másodikos éve lesz .


A vonat út hangosan, nevetve telt el. Sokat röhögtem és megismertem a legjobb barátaimat. Mindent meg tudtam róluk. Például a gyermekkori emlékeket is. Harry , igen az a Harry , elmesélte hogy ő egy nagy zöld villanásra emlékszik csak.  Hermione elmesélte , hogy az apjába egyszer bele harapott egy kisfiú. Ron pedig azt mondta hogy ő imád seprűn lovagolni. Luna csak olvasott fejjel lefelé tartva , amit kicsit furának tartok , egy Hírverő nevezetű újságot.
- Figyeljetek. Nincs kedvetek majd a nyári szünetben nálunk lenni ? -kérdezte Ron
Mindenki igent mondott , csak én tétováztam egy kicsit .
-Rosalie . te nem akarsz jönni ? Olyan jó lenne , ha te is el tudnál jönni. - Mondta Hermione
- De, szeretnék, csak a szüleim. Hát nem is tudom , hogy meg engednék-e.
- Küldünk neki majd baglyot . - Hermione csak mosolygott.
- Tudod , Rosalie , picit magamra emlékeztetsz . - ölelt meg.
- Igen ? Nem is tudtam , hogy ennyire , ennyire földhöz ragadt lennél . Én nem ilyennek ismertelek meg. - röhögtem
 - Már nem vagyok olyan mint régen . -  Meg fogjuk beszélni a szüleiddel , nyugodj meg!
- Rendben na !   Harry , jól vagy ? - kérdeztem az ablaknál ücsörgő Harry Pottertől, akivel nagyon jó barátságba lettünk, úgy, mint a  többiekkel .
- Persze . - mondta Harry
- Fáj a sebhelyed igaz? - ez a mondat után oda hajolt Harryhez és mondott neki valamit , amire csak egy Nemmel felelt.  Mivel el akartam kerülni hogy azt higgyék hogy hallgatózok , kinéztem az ablakon. Már-már alig lehetett látni az elsuhanó tájakat. Mióta a Roxfortba járok, most gondolkoztam először azon, milyen lenne, ha nem tudnék varázsolni. Esetleg , megtiltanák. Nagyon fájna, az biztos. Mert egy darabot veszítenék el magamból, ami fontos nekem .
- Rosalie. Itt vagy? Már fél órája szólítgatunk. Megérkeztünk. - szólt Hermione.
Észre se vettem hogy elaludtam. Annyira el gondolkoztam .
- Igen , fent vagyok . Na jöttök ? - kérdeztem Hermionét . Ő ahogy látom, túlságosan el van foglalva. De Ron jön velem. Lehet hogy van Mione és  Harry közt valami ?

- És , milyen a házatok ? - kérdetem Ront mosolyogva.
- Olyan mint az összes többi. - mondta keservesen
- Valami baj van?
- Nincs semmi. - mondta . - Csak, egy olyas valakit szeretek, aki nem viszonozza. -Itt Hermionéra nézett.
- Értem már . Miért nem beszélsz vele ? - ekkor hangos csörömpölést hallottunk a hátunk mögött . Hátra  néztünk, Semmi. Azt hittem hogy csak az avart fújja a szél, de nem. Ron is furcsa szemekkel nézett a  Holdra. Teli hold van .  Elkezdett ordítani Ron ,   csak ordított. Majd a pupillái kitágultak, sárgák lettek . A szőre kinőtt. Futnom kelletett volna , de nem tettem. Tudtam, hogy nem tehet bennem semmi kárt . Még utolsó emberi hanggal kinyögte: - Fuss!
- Nem futok, nem hagylak magadra! - már könnyeztem.Utálom más embereknek a fájdalmát nézni.
Csak álltam. Amíg ő növekedett. Félelmetes volt.  Mikor átváltozott egy helyben kezdett el vonyítani . Majd rám nézett és bűnbánást láttam egy pillanatra szemében. Mintha bánná hogy láttam 'ilyennek' .
Nekem iramodott.  A pálcámat rá szegeztem és kimondtam az első átkot ami eszembe jutott :
-  Capitulatus!
Az erdő hangos volt tőlünk. A fák suhogó hangjával, az avar zörrenéssével  és Ron vonyításától zengett a terület. Hátrább repült az átoktól, egy fa nyeste fel a hátát, olyan erővel csapódott. Ám ezután az a rejtélyes hang keletkezője fellépett a színre. Bamba szemekkel néztem . Majd kimondtam a nevét
: - Dumbledore.

Prológus

 Sziasztok kedves idetévedtek. Mint a címből is olvasható, a Roxfortról és azon belül a Mardekár házról lesz szó.  Jó olvasást! 

' Különleges vagy. Más vagy mint a többi, ezt ne feledd. ' 

Ezzel a mondattal indítottak útnak a szüleim. A King's Crosson nagy a sürgés, forgás. Egyesek vagy az elveszett macskájukat keresik, míg mások próbálják el tölteni azt a kevés időt a szeretteivel. Nos, nálam más a helyzet. Én nekem csak a nagypapám jött ki velem a vonathoz. Az apukám dolgozik az anyukám pedig otthon végzi el a házi munkáját. Mint ha a mugli világban élnék. Jó is lenne , de ez nem így van.  Nagyon régen , mikor még csak 100 varázsló volt a földön, volt közöttük tíz olyan, akiket más természetfeletti adottságok is vezérelnek. Őket két részre bontjuk ; 5 jóra és 5 rosszra . Az 5 jó uralja mind azt, amit a fény vezérel, amíg a rosszak az éjszaka árnyát bűvölik meg.  A mi családunk / rejtélyes módon/ a jókhoz került. Az anyukám és az apukám és az összes család tagom mind a Hugrabug házba került. Én kivétel vagyok azzal, hogy engem a teszlek süveg, a Mardekárba osztott be. '  Ó , még egy Hylight. Csodás dolgokat műveltek a szüleid . Nos lássuk, mit rejt e szőke hajzuhatag. Okos vagy , bátor és ravasz. S ki ne hagyjuk az akarást. Nehéz dolgom lesz veled. Legyen akkor a MARDEKÁR. ' 

Immár 2 éve büszke tagja vagyok a házamnak. A vonaton felzúgott az indulást jelző síp. A nagypapámnak egy búcsú puszit adtam majd meg öleltem . Nehéz elengedni azt a három hónapot, amit otthon , békességben éltem . De most jön a nehéz tanulás. Felszálltam az utolsó kocsira majd a legközelebbi kabint vettem célba. Hangosan süvített a szél az ablakokon , alattam a sínek vadul nyikorogtak. Mikor a kabinhoz értem ott már öt ember ült. Az évfolyam társaim lehettek , de nem ismertem őket. Az első négy gyereknek a talárján Griffendéles címer ült. Míg az utolsónak egy Hollóhátas címerrel ellátott talárja volt. Nagy levegőt vettem, be nyitottam . 

- Sziasztok. A nevem Rosalie Hylight. Mardekáros vagyok . Le ülhetnék hozzátok? 

Egy duci fiú szólított meg - Szia. Az én nevem Neville Longbottom. Griffendéles. 

Majd egy vörös hajú fiú köszöntött - Az én nevem Ron Weasley . Szintén Grifffendéles. 

Amíg a többiek is bemutatkoztak, a hollóhátas lány nem szólalt meg, csak nézett. 

Mikor gondolom , meg unta a nézést ő is hozzám szólt :

- Szia. Luna Lovegood. Tele van narglikkal a fejed! 

-Mik azok a .... - már kezdtem volna bele a kérdésbe, hogy mi a fenék azok a narglik , rám szólt Hermione Granger. 

- A nargli ( itt megsúgta hogy csak Lunáék szerint ) az egy olyna lény, ami fagyöngyökből mászik a fejedbe. De eddig senki sem látta őket. 

Ekkor Luna is csatlakozott a beszélgetéshez , megjegyzem, eléggé dühösen : - A narglik igen is léteznek! És csak azok látják őket, akik meg tanulták . Én kis korom óta látom őket, mert megtanultam  hogy milyen szögből, milyen szem nyílással lehet őket meg figyelni . - kicsit pöffeszkedve mondta mind ezt. Teljesen megértem . Nehéz úgy bármit is mondani, amiben csak mi hiszünk, úgy hogy mások nem látják/hallják. 

 - Tudjátok mit? Én hiszek Lunának. - mondtam mosolyogva .

Így ismerkedtem össze a barátaimmal . Nem sokan szeretik hogy Mardekáros létemre Griffendélesekkel és Hóllóhátiakkal barátkozom , de az az ő gondjuk . Én szívem szerint , inkább lennék a Griffendélben mint a Mardekárban.

Furcsa hangok, rejtelmes álmok . Érzem, eseménydús évem lesz.