' Különleges vagy. Más vagy mint a többi, ezt ne feledd. '
Ezzel a mondattal indítottak útnak a szüleim. A King's Crosson nagy a sürgés, forgás. Egyesek vagy az elveszett macskájukat keresik, míg mások próbálják el tölteni azt a kevés időt a szeretteivel. Nos, nálam más a helyzet. Én nekem csak a nagypapám jött ki velem a vonathoz. Az apukám dolgozik az anyukám pedig otthon végzi el a házi munkáját. Mint ha a mugli világban élnék. Jó is lenne , de ez nem így van. Nagyon régen , mikor még csak 100 varázsló volt a földön, volt közöttük tíz olyan, akiket más természetfeletti adottságok is vezérelnek. Őket két részre bontjuk ; 5 jóra és 5 rosszra . Az 5 jó uralja mind azt, amit a fény vezérel, amíg a rosszak az éjszaka árnyát bűvölik meg. A mi családunk / rejtélyes módon/ a jókhoz került. Az anyukám és az apukám és az összes család tagom mind a Hugrabug házba került. Én kivétel vagyok azzal, hogy engem a teszlek süveg, a Mardekárba osztott be. ' Ó , még egy Hylight. Csodás dolgokat műveltek a szüleid . Nos lássuk, mit rejt e szőke hajzuhatag. Okos vagy , bátor és ravasz. S ki ne hagyjuk az akarást. Nehéz dolgom lesz veled. Legyen akkor a MARDEKÁR. '
Immár 2 éve büszke tagja vagyok a házamnak. A vonaton felzúgott az indulást jelző síp. A nagypapámnak egy búcsú puszit adtam majd meg öleltem . Nehéz elengedni azt a három hónapot, amit otthon , békességben éltem . De most jön a nehéz tanulás. Felszálltam az utolsó kocsira majd a legközelebbi kabint vettem célba. Hangosan süvített a szél az ablakokon , alattam a sínek vadul nyikorogtak. Mikor a kabinhoz értem ott már öt ember ült. Az évfolyam társaim lehettek , de nem ismertem őket. Az első négy gyereknek a talárján Griffendéles címer ült. Míg az utolsónak egy Hollóhátas címerrel ellátott talárja volt. Nagy levegőt vettem, be nyitottam .
- Sziasztok. A nevem Rosalie Hylight. Mardekáros vagyok . Le ülhetnék hozzátok?
Egy duci fiú szólított meg - Szia. Az én nevem Neville Longbottom. Griffendéles.
Majd egy vörös hajú fiú köszöntött - Az én nevem Ron Weasley . Szintén Grifffendéles.
Amíg a többiek is bemutatkoztak, a hollóhátas lány nem szólalt meg, csak nézett.
Mikor gondolom , meg unta a nézést ő is hozzám szólt :
- Szia. Luna Lovegood. Tele van narglikkal a fejed!
-Mik azok a .... - már kezdtem volna bele a kérdésbe, hogy mi a fenék azok a narglik , rám szólt Hermione Granger.
- A nargli ( itt megsúgta hogy csak Lunáék szerint ) az egy olyna lény, ami fagyöngyökből mászik a fejedbe. De eddig senki sem látta őket.
Ekkor Luna is csatlakozott a beszélgetéshez , megjegyzem, eléggé dühösen : - A narglik igen is léteznek! És csak azok látják őket, akik meg tanulták . Én kis korom óta látom őket, mert megtanultam hogy milyen szögből, milyen szem nyílással lehet őket meg figyelni . - kicsit pöffeszkedve mondta mind ezt. Teljesen megértem . Nehéz úgy bármit is mondani, amiben csak mi hiszünk, úgy hogy mások nem látják/hallják.
- Tudjátok mit? Én hiszek Lunának. - mondtam mosolyogva .
Így ismerkedtem össze a barátaimmal . Nem sokan szeretik hogy Mardekáros létemre Griffendélesekkel és Hóllóhátiakkal barátkozom , de az az ő gondjuk . Én szívem szerint , inkább lennék a Griffendélben mint a Mardekárban.
Furcsa hangok, rejtelmes álmok . Érzem, eseménydús évem lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése